A hasznos díszbaromfi A testsúly, a forma, a tollak színe, a küllemi jegyek óriási változatosságát mutató dísz- vagy hobbi baromfik jelentőségét a szakemberek más és másképpen látják. Sokan közülük azt vallják, hogy a díszbaromfival egy kis szépséget, természetet varázsol az ember maga köré... És szükség is van erre az elüzle­tiesedett, talán túlzott célszerűséggel berendezett világban. Aki csak belekóstol a díszállatok tartásába, keresni kezdi a forrást, honnan szerezhetne még szebbet. A törzskönyvek több mint 150 díszbaromfi fajta 500 variációját tartják nyilván. Az óriásfajták törpésítése az utóbbi években vált intenzívvé: a külföldi kiállításokon egymás mellett láthattuk a megegyező fajtájú tyúkokat. A dísztyúkok karrierje alig száz éve kezdődött. Az elsők megjelenése nagy feltűnést keltett, az újságok, a kiállításon résztvevők világgá kürtölték a furcsa új tyúk megjelenését. Ilyen volt például a cochin. Régi szakkönyvek részletesen leírják, hogy az első egyedek 1842-ben kerültek Sanghajból Angliába, ahol is cochin kínaiak, mások sanghajinak nevezték el. A cochint aztán tenyészteni, keresztezni kezdték - különböző országokban más-más célkitűzésekkel. A mai törpésített, tollas lábú változat nem is hasonlít az eredeti állathoz. Ma sárga, fekete, fehér, fogolyszínű, kék tollazattal ismert, nagy és kis súlyú változatban. Közben a legelterjedtebb fajták egyike lett, ezt eléggé jó - 120-150-es - tojáshozama, jó kotlási hajlama, a környezet iránti igénytelensége tett lehetővé. Hasonló pályafutást mond­hat magáénak a brahma is. Jó haszontyúknak s egyút­tal olyan fajtának tartja a szakirodalom az erdélyi kopasznyakú tyúkot, amely őshonos a származás területén, kialakulásában más fajták nem vettek részt. Az erdélyi kopasznyakúnak fehér, fekete, kendermagos, vörös, sárga változata van, a testsúly országonként, területenként is eltérő lehet, kopasznyakúsága azonban jellemzője. A chabo vagy nagaszaki néven ismert tyúk japán nemzeti fajta. Későn, a távoli világrészek közötti forgalom élénkülése idején, 1856-ban került Angliába, s 1860-ban Németországba. Nálunk a nemes egyszerűséggel csak japán tyúknak nevezett fajtákat jó költési készségük, éberségük miatt kedvelik. A tyúkfajták óriási változatossága nemcsak a természet, hanem a tenyésztőmunka csodálatára is késztet bennünket. Azt a reményt táplálja, hogy az ember a gazdasági előnyök miatt sem hajlandó lemondani a természettől és a céltudatos emberi szellemtől kapott sokszínűségről, formagazdagságról.